IronMan 70.3 - Venice-Jesolo '22
IronMan 70.3 - Venice-Jesolo '22
Három nappal a verseny után kezdek neki ennek a beszámolónak, és még mindig érnek új impulzusok vele kapcsolatban. Annak ellenére, hogy nem mondhatom, hogy hosszú utat jártam be triatlonosként, míg eljutottam ide, mégsem zöldfülű kezdőként érkeztem ide. Viszont amit verseny közben produkáltam, az számomra is már-már nevetséges. Olyan volt a versenyem mint az egész szezonom: végig bukdácsoltam. Nyugi, nem szó szerint, nem volt semmilyen esés, de mindjárt mesélem is.
Az idei szezonról csak annyit, hogy ne vegyek el sok időt ettől a beszámolótól, hogy volt benne minden: hatalmas esés bringával (szerencsére horzsolásokkal, és minimális anyagi kárral), alattomos méh csípés felkészülési verseny előtti hétvégén (aminek verseny kihagyás lett az eredménye), és hasonló banális problémák.
Nade hogy miért Velence, miért pont Olaszország ha már IronMan?
Fordított sorrendben adok rá választ:
Első IronMan versenyemnek egy olyan országot akartam választani (mivel idehaza nincs már/még ez az IronMan Brand sajnos) ami számomra kedves, azaz a legkedvesebb: Olaszország. '21-ben láttam, hogy megrendezték az első versenyt itt Velencében, és innentől már adta magát tavaly Novemberben, mikor megterveztem a '22-es szezont, hogy az IronMan 70.3 Venice-Jesolo lesz "A" versenyem ebben az évben.
Igen, olyan régen terveztem, igen tavaly óta, és 40 hétig edzettem, készültem, gyakoroltam.
Szóval a helyszínre pénteken reggel kezdtem csak pakolni - ami azért utolsó pillanatos nálam, mert van profi check list ami kialakult az évek alatt, és azt ilyenkor elő veszem, sorba megyek rajta, kipipálom amit be dobtam a szoba közepére, majd táskákba be - és go! Tudom javasolni a technikát, mert egy ilyen versenyre is Max 30 percen belül a nulláról az autóba kerül minden cucc.
Lekocsikáztunk szépen nagylányommal - Flórával, este 6 után érkeztünk meg. Gyorsan körbe futottam a nagy utazás után a futó pálya útvonalát. Ez mindig kötelezően az aktuális edzésterv része versenyek előtt, és higgyétek el bármilyen hosszú és fárasztó egy út, ez mindig jó a testnek és a léleknek is. Itt is csak egy könnyed kocogás volt beiktatva, de hatalmas élvezettel, egyik irányban a szálloda soron a cédrusok alatt, másik irányban a homokos tengerparton a naplementében. Nem volt gyenge. De nem is voltam egyedül, mert sok futóval és bringással találkoztam. Na meg úszókkal is. De úszni csak másnap reggel kellett le mennem, miután felvettem a regisztrációs csomagot, és shoppingoltunk az IM márkaboltban. A "Nem gyenge" itt is elő került: nem gyenge cuccok voltak, és az sem gyenge, hogy egy-egy eseményre külön kollekciók vannak, ahol rajta van az összes nevezett versenyző neve. Hoztam is ilyen ereklyét.
(A képek mobilon nem biztos,hogy megjelennek tejes méretben - böngészője válogatja, de rá lehet zoomolni.)
(Az én nevem az N betű közepén van. :) )
(Na meg ott is ott van a nevem a többiekével együtt - de ez is alap minden versenyen.)
Ezután nyomás vissza, Neoprén fel (mert nem volt 20°C-os sem a víz) és egy laza úszás. Aminek az utolsó 200méteréből végül lett egy kis majré, mert sikerült egy akkora hal rajba bele úszni a parttól 100 méterre, amilyet még - a helyi pali / vagyis inkább Paolo / elmondása szerint - sem igazán látni errefelé. Ki is röhögött a család, hogy majd másnap mi lesz a vízben. De erről "másnap mi leszről" majd később :D
(Amúgy utólag raktam össze csak, hogy rajtam volt kicsit a kereszt, és meg volt bélyegezve a versenyem, csak akkor mikor átvettem a rajtcsomagot, még nem figyeltem, hogy mi a Bib számom. Sajnos ha összeadom a számokat - 724 -, akkor egy szerencsétlen szám jön ki. Sebaj, avagy "But - Who cares?"
Nem mondom, hogy csak ennek köszönhetem ami a verseny napján történt, de a Karma az Karma. :D )
Majd az olasz "riviérán fürdőzés" után vissza siettünk a szállásra, és összekészitettem amit be kell tegyek a bringa depóba. Igen, itt IronManéknél a verseny előtt délután kell betenni a bringát, és egyéb alapvető cuccokat. De minimum a sisakot, bringás cipőt, rajtszámot és az alap futó cuccokat. Olyan rendszerben mint itthon pl Keszthelyen: külön zsákokba.
Majd este felé neki fogtam rendezni a sorokat, újra előkerült a checklist, és még egyszer átnéztem mit is kell még reggel magammal vigyek. Csak ezután jöhetett a jól megérdemelt pihi, és alvás. Majd reggel 5:30-kor ébresztő. A délelőtti ellátmányt össze kellett készíteni. Rajt reggel 8-kor, onnantól csak azt eszem-iszom ami nálam van. Mivel nem ismeri a gyomrom az IronMan étrendkiegészítő szponzorait, így csak a jól bevált saját frissítésre támaszkodhattam: Hammer Nutrition. (reklám ;) )
Csak, hogy ne a logók és vödrök legyenek a képen, semmit mondóan, írok most egy kicsit a verseny közbeni frissítésről. Muszáj részletesen, mert így érthető, mennyire nem egyszerű egy féltávot sem összerakni - akármilyen uncsi is ez a rész. Szóval: 1 "sókapszula", ami most Endurolytes, és 1 csomag Hammer Gél, úszás előtt 20 perccel. Sok, rengeteg folyadékkal! (Csak szólok: reggeli nincs, nem is volt, nem is lesz!) Majd verseny közben az egyik palackban Hammer Perpetuem koktél sűrűbbre keverve, mint az előírás, hogy a Géllel együtt meg legyen a szükséges szénhidrát bevitel. A másik palackban Hammer Heed a teljesség kedvéért - hogy minden ásványi és tápanyagból jusson. (Amúgy ez a Perpetuem egy zura cucc - direkt 2óra feletti sportokhoz fejlesztett motyó - nekem nagyon bejön! És mióta megkóstoltam, csak a Latte ízű megy! Lattézgatok ~40km/h-nál a bringán - milyen menő már, nem?)
A menetrend:
- 5kilinként (ami kb 9 perc) felváltva a kulacsokból inni
- fél óránként egy Hammer Gél (Nocciola, és Mogyoróvaj-Csokis a kedvenc)
- 45 percenként a "sókapszula".
- A verseny frissítő pontjain pedig víz-víz-víz - inni-locsolni-inni.
Sokkal bonyolultabb leírni, mint betartani!
Ezt ki teszteli minden versenyző magának a (~40hetes) felkészülés alatt, és nincs sem hányinger, sem teljesítmény vesztés, sem fisi-fosi. ;)
Ja! Futáson ugyan ez a menetrend! Csak oda már kisebb futó kulacsok vannak, de a mezben ugyan úgy benne a gélek, amiket a bringa utáni depóban teszek be, az elhasznált gélzacskók helyére!! Igen! Nincs szemetelés - az itt DQ. (Csak a kijelölt helyen lehet szemetelni - különben kizárás.)
Na ez minden megy bele a zsákokba, amiket este beakasztottam. Újra be lehet reggel menni, bringát letöröni a lecsapódott párától, fékeket csekkolni, frissítést bepakolni ahova kell, és irány a rajtzóna.
Ez a RAJTZÓNA nem volt semmi! Itt úgy állunk be, hogy mindenki a tervezett úszás idejének megfelelő "karámba" áll. Én a 35 percesbe álltam, hogy ezzel is motiváljam magam. Ennyi idő alatt akartam végezni - tekintve, hogy Neoprén lesz sós vízben - lehet hasítani. Speaker Csajszi pörgeti a tömeget, DJ meg a lemezeket. Survivor - Eye of the Tiger, Vangelis - 1492, Guns 'N Roses - Sweet child of mine. Becsuktam a szemem, és csak élveztem, hogy ott vagyok. Mezítláb a hideg homokban, de már bemelegítve a rajtban állva. Most is kicsit csillog a szemem, mint akkor, mikor ott kinyitottam, és álltam a tömegben a napfelkeltében a többiekkel együtt. 8:00 Pro Man, 8:01 Pro Woman és 8:06 Rolling Swim Start van az Age Grouposoknak, azaz folyamatosan indultunk 10másodpercenként 6-an, hogy ne legyen tumultus a vízben. Na ez az amit említettem az előző napi úszás - meg a halak kapcsán. :D Elvileg nincs lökdösődés... elvileg!.
8:27: jött az én rajtom. Megiramodtam előre, úgy hogy az előttem induló rajt 6 uszója közé érkeztem, annyira lassan mentek be előttünk. Ment is egyből a tempó, örültem, hogy minden klappol. Rendeztem a légzést, nyújtottam a tempókat, figyeltem a technikára, hogy jó tempót menjek. Kicsit felerősödtek a hullámok a Pro rajtokhoz képest fél óra alatt, de ez nem zavart annyira, mint az, hogy kb 200 méternél megint megtörtént az, ami Keszthelyen tavaly. Jött egy "bálna". Egyik karcsapásával még csak vádlin ütött, de a következővel teljes testével konkrétan rám feküdt. Nyilván merültem, nyilván ittam is, de nem annyit, mint mikor emiatt feladni kényszerültem tavaly egy versenyt. Szarul esett, de köptem amit kellett, nyeltem ami maradt és mentem volna tovább. De megint jött a légszomj, és jönni akart a pánik. De most küzdöttem ellene! Nagyon! Az órám erre a szakaszra nem tudta értékelni a sebességem, annyira be lassultam - fejjel kint a vízből, nyugger mellúszásban.
Gyönyörűen látszik az elején a visszaesés.
De leküzdöttem, két kemény melltempó után visszaálltam a gyorsra, és végig nyomtam a pályát, kisebb-nagyobb döcögéssel, a kisebb-nagyobb hullám dobások után. Nem volt vészes utána... sőt! De sajnos majdnem 10 percet vesztettem a tervhez képest, 44 perc után jöttem ki a vízből. De nem csüggedtem!
T1 - Azaz az első Depó. Ahova a piros szőnyegen végig futva már úgy érkeztem, hogy csak le kellett rúgnom magamról a Neoprént, zsebeket feltölteni a frisítéssel - sisak és szemüveg fel, és Go. De majd ide ehhez a " le rugom magamról a neoprént" részhez Tarantínósan majd vissza térnék!!
És még nem Go - mert túltoltam a folyadékbevitelt úszás előtt, és Toi-Toi pauza volt bakker! Szó szerint lement a WC-n is min 3 perc!
Második versenyem ahol pedálra csatolt cipővel indultam, mint a nagyok. Végig rongyoltam a cipőben tipegő társak mellett mezítláb, majd csak simán felpattantam a zóna végén a bringára és tekertem. Jobb cipő elsőre meg lett, a ballal kb csak 1 kili után foglalkoztam. Volt egy kis, 20 kilis kör Dél felé, majd a depó előtt elhaladva Északra tekertünk a maradék, 70 kilis körön.
Elhagyva az első frissítő pontot, a négysávos úton tekerve mintha átmentem volna valamin. Hátra néztem, de nem igazán volt nagy darab valami, mert kb semmit nem láttam. Körbe csekkoltam a cuccokat, és ekkor megláttam a bal bokámon tátongó helyet! Az időmérő Chip HELYÉT!!! Mert a chip ugyanis nem volt ott!!!!
Jön a Tarantinós vissza snitt! Csak szólok! Szóval... kb 35 perccel korábban... "Lerúgtam a Neporént", és nem figyeltem, hogy a chip benne maradt a Neoprén bal bokájában. Bbbaaaaa +
Na ez ott azért nem esett le ilyen gyorsan. Először sokkolódtam. Majd jött az, hogy nem állhatok meg, mennem kell.(vissza már nem fordulhattam - azonnali kizárás) Eszembe jutott a kézikönyv, hogy jelenteni kell, ha bármi gond van. Node ki a tökömnek??? 'Má bocsánat! Kb 25 kili telt azzal, hogy kerestem a megfelelő embert, de többen sem tudtak segíteni. Majd megörültem, mert jött az 50kilinél kihelyezett Büntető box. Nem a büntetésnek örültem, hanem annak, hogy biztos voltam benne, hogy van értelmes ember akinek jelezhetem! Sikerült. Bár biztos voltam benne, hogy nem lesz hivatalos időm, de mentem tovább. Mert azért jöttem! Tarantino még ehhez a "hivatalos időhöz" is vissza fog nyúlni.
(Amúgy megjegyzem - elhagyott Chip = 50EUR!)
Mindeközben szelesre fordult eléggé a bringa pálya is, és nekünk már nem volt olyan jó, mint a PRO gárdának. De mindegy, mert azon vettem észre magam, hogy kb otthon vagyok: nem a legjobb minőségű utakon tekertünk, a "Szél Úrfi" segítő szándéka pont annyi volt mint edzéseken - kb semmi. Szóval megállapítottam, hogy pont olyan, mintha az algyői olajmezőn tekernék, egy napsütötte augusztusi délután.
Vissza értünk a városba a nagy körről, és már azon izgultam, hogy legyen ott a chip, ahol gondoltam.
T-2 - Hasonló előnnyel mint bringára fel, úgy le is a gyors cipő miatt sokkal hamarabb leugrottam. Majd sprint a cucchoz, és kinyitottam a zsák száját, megmozdítottam a neoprént, és ott volt a CHIP!!!
Nade ki a tökömnek ('mábocsánat) jelezzem megint, mert a Volunteerek nem voltak megint képben. Kis le-fel rohangálás után - ami súlyos percekbe került megint - meg lett egy bíró, aki miután elmeséltem mi történt, nemes egyszerűséggel kb annyit mondott, hogy "Let's go! What Are You waiting? RUN!"
Szóval jött a RUN pálya 3+1/2 köre. Az első kanyar után már ott is volt a média asszisztensem: Flóra. Tartottam tőle, hogy agyon üt, hogy 2,5 órán keresztül nem tudta hol vagyok, de nem így lett. (Amúgy itt jegyezném meg, hogy a Chip GPS-es, tehát az úszás közben is pontosan tudta, hogy hol tartok, de mikor látott elbringázni, sőt fel is vette videóra, és utána nem mozdult a chipem a depó környékéről már kezdett aggódni! - Vastagon kiemeltem - tehát Tarantino!!! ;)
Őröm futás, szenvedés nélkül. A korábbi két elrontott számom miatt erre álltam rá. Élvezni akartam a versenyt, és nem belehalni! Első kör ennek ellenére az eredeti célidőn belül fél perccel. Szuper tempó volt 4:55/km, sokkal jobb kezdés, mint gondoltam. De jött a tengerparti 26°, a mellé társuló ~20km/h-s széllel, ami homokot is hozott szépen. Ez úgy kicsit nyakon vágott, így az átlag tempóm is elment. De ment a terv szerinti frissítés, és szinten tartottam az 5:20-as átlagot. 1h45perces félmaraton teljesítés volt a terv, de eldobtam 10 percet. Annyival lett lassabb. Cserébe tényleg felemelő érzés volt. Így, hogy nem maxoltam, büszkén futottam el a lassuló, sétáló társak mellett. Maradt benne bőven.
Utolsó, kis körben a Staffomal, Nagylányommal találkoztam, mikor már 20k-nál jártam, megkérdezte, hogy "mikor érek be?" :D Mondom: 5perc! Hát nem ért oda a célba :D De sebaj! Én igen!
Megcsináltam..
Álmom teljesült: meg van az első IronMan 70.3. Féltávú IronMan ugyan, de ez volt a cél! Megkaptam a befutó érmet, a Finisher Pólót, és kaptam enni inni mindent. ... is.
(IronMan 70.3 - ahol a szám a verseny hossza mérföldben. Igaz, hogy fél IronMan-nek hívják, de itt is meg kell tenni, amit meg szoktam: 1,9K úszás - 90K bringa - 21,1K futás.)
De az idő eredményem a Trackeren azt mutatta DNF - azaz "nem fejezte be, rövid, vagy nem teljesített bringa miatt".
Mutatta ezt a Tracker ma, 2022.10.13. 19:00-ig!
Jön a Tarantino Snitt! ;)
Történt ugyanis, hogy annyira "aggódott" Flóra, hogy, a verseny közben a távolból hallatszó mentő miatt is, írt a IM staffnak egy e-mailt, hogy mi lehet a Faterral!? Akkor Ők nem válaszoltak, mert láthatták, hogy megkerült a Chip és futok vele. Ezt megírták neki hétfőn e-mailben, és azt is, hogy ha a Fater bebizonyítja hitelt érdemlően, hogy teljesítette a Bringa pályát is, lesz "hivatalos ideje"!!!!!!!!!!!!
Jött is a "proofing" - Garmin Track elküld emilben - ezzel hitelt érdemlően bizonyítva a teljesítést, és a Trekkerben már élő, teljesített a versenyem!
Ez igen! Ez a Sportbaráti hozzáállás! Most is "meglevesedik" a szemem, mert örülök, hogy ilyen rendesek, és nem hagyták, hogy ez elvesszen, még akkor sem, ha a stressz és bénázások miatt annyi időt elfecsérltem. De a sok befektettem idő, energia, lemondás és pénz így "megtérült".
Számításaim szerint legalább 20 perc ment el bénázás miatt - bele véve a fuldoklást is. De ha minden a normális mederben halad, akkor a versenyhév behoz 5 órás teljesítés alá. 5óra 32 perc lett, szóval most nem lett meg, "csak" az átlagom hoztam, de már tudom, hogy képes vagyok jobbra! Majd meg lesz!
15 Magyar Age Groupos versenyző közül 4-en végeztek hamarabb, nem több mint 10 perccel mint én, a "szerencsétlen". Ez nem olyan elkeserítő. Épp ellenkezőleg! Mert mi lett volna, ha még rendesen versenyzek is!?
De ahogy az IronMan-nek írtam a bizonyító levélben: életem meghatározó, és eddigi legkedvesebb triatlon emlékévé lett ez a verseny az Ő hozzáállásuk, és az én tapasztalataim miatt!
Köszönöm, hogy elolvastad, és remélem van benne segítő vagy épp elrettentő tanulság neked is!
Folyt köv! Másik versenyen - versenyeken. Ki tudja mennyin?
Hogy leszek-e teljes IronMan? Vagy megint egy feles? Ki tudja?
De! Megint itt van november mindjárt, és kezdem tervezni a az azt követő 40-50 hetet!
Csók!
Kun Robi
Fotók:
Kun Flóra,
IronMan Italy,
Sportograf
